Hogy miért is fontos számomra ez a közösség?
Mert együtt élünk, kicsit olyan ez, mint egy nagy család. Nem kell szeretnünk egymást feltétel nélkül (egyáltalán mekkora hülyeség már a feltétel nélküli szeretet ideája), de ettől még igenis érdemes észrevennünk egymást.
Észrevenni, hogy milyen szép lett a bejárat előtt a beton attól, hogy valakik odavitték a virágládát, teleültették színpompás virágokkal és gondozzák is őket. (És megjegyzem hangosan: szeretném tudni, hogy ki volt az, szeretném, ha mindenki tudná, hogy ki volt az.)
Észrevenni, hogy a szeméttároló-ügy nincs rendben.
Észrevenni, hogy milyen sok kutyás lakó van, és ebből is milyen jó közös időtöltés lehetne.
Észrevenni, hogy sok kisgyerek is van, és sokan nagyszülő-korúak. És lehet, hogy egy-egy pótnagymama(ság) mindenkinek örömet okozna.
Észrevenni azt, amit eddig észre sem vettünk.
Én örülök, hogy itt élhetek! Gyönyörű a környék (ma ezt luxuslakóparknak neveznék!), és kedvesek az emberek. Csak azt látom, hogy mindenki él a maga kis szigetén (esetleg ismeri a szomszédos szigeteket), és nem használjuk ki azt, hogy ez pedig egy igyencsak népes szigetcsoport.
Ha akarunk, ha nem, de függünk egymástól. A zajok életünk részét képezik, ugyanúgy, ahogy a kert látványa vagy épp a szomszédaink imádott vagy épp gyűlölt szokásai.
De lehet, hogy már nem is olyan idegesítő egy lakásfelújítás, ha előre szólnak, megmondják mikor lesz vége, és elmondják, hogy „Bécikének testvére lesz, és hát kell a szobabővítés”. Ha a fúrógép mögött meglátjuk az embert (és felismerhetjük, hogy bizony-bizony, mi is szépítettünk már ezt-ezt a lakásban).
Vagy épp lehet, hogy ha tudnánk egymásról, lennénk már nyolc vagy tíz ember, akik ugyanúgy azt szeretnénk, hogy a kert kicsit szebb legyen. És tennénk is érte! Lehet, hogy együtt már fognánk magunkat, és egy szombati napon kicsit kertészkednénk. Együtt. Mert külön-külön mindenki csak hülyének érezné magát a házak árnyékában guggolva.
Azt gondolom, hogy a házban nagyon sok jó ember lakik, akiknek fontos, hogy szebb és jobb környezetben éljenek, akikben benne van a potenciál, hogy tegyenek is értem.
Egyetlen dolgot kell tennünk: MEGOSZTANI EGYMÁSSAL, HOGY MIT TENNÉNK, MIT SZERETNÉNK TENNI!
(És nem csak magázódva üzengetni levélben, hanem megismerve egymást, tényleg beszélgetni.)
Hát ezért fontos nekem.
És szeretnék mozdulni! És ismerek pár lakótársat, aki szintén. És biztos, hogy sokak vannak még, akik csak arra várnak, hogy a lakóközösségünk valóban közösség legyen.
A Blog azért készült, hogy lássátok, én-mi(-ti), mit csinálunk. Szeretnék hírt adni mindenről, amiről csak lehet, és a toronyházak, de legalábbis az A épület háza táján történik.
És remélem azt, hogy egyre többen és többen fogjuk azt gondolni, hogy ezt így is lehet, ezt így szeretnénk!
Utolsó kommentek