Toronylakók, avagy éljen a lakóKÖZÖSSÉG!

"5-8 kamasz volt a telepen. Az A-ból Andi, a B-ből Gizi, Edit, Andi, Zoli és én, a C-ből egy fiú, később Lili kb egykorúakként tudtunk egymásról, barátkoztunk-ellenségeskedtünk. Volt egy nálunk kisebb generáció, őket holdudvarként gyűjtöttük magunk köré. Délutánonként bandában mászkáltunk, rosszalkodtunk /= becsengetsz valakihez aztán szaladsz/. Felfedeztük a környéket. Terjedt a legenda "Meztelenkéről", a szatírról, aki a környéken mutogatta magát; bátorságpróba volt a hegyen fölfelé a második kút megnyomása /mert darázsfészek volt benne/. Kb kéthetente elzárták a vizet, akkor kannákkal, üvegekkel a végállomásra kellett menni, mert ott van közkút. Bicajoztunk is, hiszen  - főleg hétvégén - alig járt erre autó, lehetett a Törökvész úton biciklizni. A mellettünk lévő telek üres meredek rét volt, télen ott volt a szánkópálya /nem itt bent!!!/. Az autókereskedés helyén volt egy ABC, oda jártunk vásárolni, sokszor együtt. /A koreai bolt helyén egy kisközért volt, vele szemben, a mostani kazah követség helyén meg "a" zöldséges. A vezetője is itt lakott a telepen, a hetediken."