A beszámolóval még tartoztam, most pótlom. Csak bevallom őszintén, olyan beszámolót nem fogok tudni írni, mint amit szerettem volna, ugyanis nagyon beteg voltam, és sajnos nem tudtam annyira megismerkedni mindenkivel, mint terveztem. De íme a én - megkésett - beszámolóm:
Mi rendhagyóan, 29-én tartottuk első Szomszédünnepünket, mivel a rendezőknek ez az időpont tűnt megfelelőnek. Délután 2 órára volt meghirdetve a kezdés, melyen sajnos az ötletgazdák mégsem tudtak ott lenni, így párommal kettesben mi vártuk a szomszédokat. Előtte a padokat összerendeztük, hogy legyen hova leülni, meg vittem le házi süteményt, poharakat, asztalkát, no meg a lufikat is kiaggattuk! Az első résztvevők negyed három felé érkeztek: volt, aki csak a kutya sétáltatást időzítette "pont így", volt, aki pár percre ugrott le, de sokan voltak, akik tényleg órákat beszélgettek a padokon ülve. A legtöbben tálca süteménnyel, gyümölccsel érkeztek, végül az asztal roskadásig lett pakolva minden földi jóval. (Sőt, ha jól emlékszem, még a receptekkel tartozunk is egymásnak.)
És beszélgettünk, beszélgettünk! (egészen 6-ig, tehát 4 egész órát majdnem!) Jó volt megismerni kicsit egymást közelebbről. Persze ez szubjektív, igazából nem jól mondom. Nekem jó volt megismerni, hogy kikkel lakom, mert az "öregek" (tényleg csak idézőjelben, mert ennyi fitt nyugdíjast én rég láttam együtt), mindenkit ismernek.
Halottam érdekes történeteket, hogy is volt itt rég. Tudtad-e például, hogy a focipálya helyén télen "korcsolyapálya" volt? Meg beszélgettünk arról is, hogy miket lehetne majd csinálni. Nagyon bízom a pozitív folytatásban, sok támogató szót kaptunk!
Szeretném megköszönni minden résztvevőnek, hogy eljött, a süteményt, az innivalókat, a beszélgetést!
Utolsó kommentek