1977-ben csak 1-2 kutyával találkozhattunk a telepen. Talán többen is emlékeznek Killik László kézilabdaedző fekete pulijaira. Előbb a B-ben, majd a C-ben lakott, de a gyönyörű, jól nevelt, földet söprő fekete szőrű pulijaival minden nap összefutottunk. Hétvégén reggelenként egy autós a végállomás a Kapy utca között úgy "sétáltatta" kutyáját, hogy aránylag lassan gurult a futó állat mellett. :) Később Inci néniék spánielje és Németh Juliék karcsú, kíváncsi vizslája volt sokak ismerőse. A telep tervezésekor valószínűleg úgy gondolták, hogy a garázsok tetején lesz a kutyafuttató. Csakhogy az elzárt rész, körülötte a dzsumbujjal nem volt túl megnyerő, így hamar elgazosodott, elvadult. Mostanában már civilizáltabban néz ki, van is olyan lakó, aki oda viszi az ebét.
A telep kihasított egy részt az erdőszéli rétes-ligetes vadonból, ami nem adta könnyen magát. A vaddisznók vissza-visszatértek főleg telente. Sőt még 15 éve, amikor a végállomásnál beépítették az erdő szélét többször láttunk kocákat a kertekben.
A csalogányok, a rigók helyét átvették a cinkék, varjak, szarkák. Két éve tűntek fel a mátyásmadarak. Ha tavasszal rekedtes kiabálást hallotok, próbáljátok meglesni őket, mert gyönyörűek! Barna tollaik alatt a szárnyuk kék. Nyáron vagy ősszel szeles időben a tetőteraszon a szarkák játszanak. Felváltva vetik bele magukat egy-egy légáramlatba, aztán visszatérve dicsekednek a siklási teljesítményükkel. A varjak fantasztikus intelligenciával törik fel a diót a villanyoszlopokon vagy egy kő segítségével. Idén tavasszal pedig egy cinkepár az én 7. emeleti virágládám alatt költötte ki 5 fiókáját. S persze itt vannak a kedvenceim, a szombati műszakban falat bontó harkályok! Attól tartok a mostani nagy beázások egy részét is nekik köszönhetjük.
A lépcsők réseiben gyíkok laknak, csendes délutánokon megfigyelhetők napozás közben. Pár éve vakond túrta fel a C környéki fenyők alját és a földes utakat.
Sajnos kevésbé barátságos állatokkal is együtt kell élnünk. Szubjektív dolog, de én nagyon félek a denevértől, aki esténként itt repked; állítólag valamelyik 9. emeleti lakás loggiáján is lakik egy. A virágládák megszűntetésének egyik oka az volt, hogy darazsak fészkelték be magukat a földjükbe. A fáraóhangyák kb 15 éve kezdtek bosszantóan elszaporodni. Akkoriban egyre több lakást építettek át és a falakban, a csövek melletti résekben lévő fészkeikből szétvándoroltak. A sajtos dolgokat különösen kedvelik, ne hagyjatok kint ilyesmit! Idén nem a kis vörös, hanem a nagyobb fekete hangyák kezdtek elszaporodni.
Pár hónapja 2 fekete-fehér és egy hófehér cica költözött a focipálya környékére, Lelkes Miki gondoskodásának köszönhetően egyre jobban belakják a területet.
Rita története - 4. rész: Velünk együtt élő állatok
2012.10.15. 11:10 Juci, a paradicsomoslány
Szólj hozzá!
Címkék: Rita története
A bejegyzés trackback címe:
https://toronylakok.blog.hu/api/trackback/id/tr324849351
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek